English
Magyar
Az egerészölyv a leggyakoribb ragadozómadarunk, sík- és hegyvidéken egyaránt előfordul, így a laikusok által úton-útfélen látott „sasok” általában ennek a fajnak a képviselői. Ráadásul az egerészölyvek kifejezetten szeretnek is a forgalmas utak, autópályák mellett ücsörögni, hogy a kezelt (legeltetett, kaszált) gyepfelületek nyújtotta könnyebb zsákmányszerzési lehetőséget kihasználják. Azonban nem volt ez mindig így!
A múlt században az intenzív ragadozóüldözés és a fészkelésre alkalmas fák hiánya miatt az Alföld nagy részéről eltűnt a faj és szinte kizárólag csak a hegy- és dombvidéki erdős területeken költött.
A védelem pozitív hatása
A ragadozómadár-pusztítás tiltásának hatására és a II. világháborút követő fásítások eredményeképpen az elmúlt 20-30 év során az egerészölyv visszafoglalta korábbi élőhelyeit és ma már az alföldi fasorokban és facsoportokban is jelentős számban fészkel. Legjobb élőhelyei azonban továbbra is azok a természetközeli mozaikos területek maradtak, ahol nyílt gyepek, szántók és zártabb erdők is megtalálhatóak egymás szomszédságában.
Bár a köznyelv leggyakrabban az egerészölyvet illeti "sas"
jelzővel, ezen a képen jól érzékelhető egy rétisas (balra)
és egy egerészölyv közötti óriási méretkülönbség
(Fotók: Morvai Szilárd).
Az egerészölyv néhány tízezer példányra tehető hazai állománya állandó, amely télen feldúsul a hozzánk északról érkező példányoknak köszönhetően, ezt számos gyűrűzött példány megkerülése is bizonyítja. Az egerészölyv hazánkban 1933 óta élvez lelövési tilalmat, 1954 óta törvény által védett, természetvédelmi értéke példányonként 10 ezer Ft.
Szaporodás
Fészkét szinte kizárólag fákra, általában a lombkorona középső részébe építi. A rendelkezésre álló fák méretétől és ágszerkezetétől függően a fészek föld feletti magassága akár 3 és 25 méter között is változhat. Fészekalja leggyakrabban 2-3, ritkán 1 vagy 4 tojásból áll, amelyeket általában március végén - április elején rak le. Az átlagosan 35 napig tartó kotlásban mindkét szülő részt vesz, de a tojó lényegesen több időt tölt a fészken. A fiókák júniusban hagyják el a fészket, de ezt követően még több hétig a szülőkkel maradnak.
Egerészölyv fészke (Fotó: Orbán Zoltán).
Táplálkozás
Nevét arról kapta, hogy fő táplálékát a kisemlősök jelentik, azonban legfontosabb zsákmánya hazánkban nem egy egérfaj, hanem a mezei pocok. Mivel a rágcsálók száma jelentősen változhat egyik évről a másikra, ezért az ölyvek táplálék-összetétele és ezzel párhuzamosan a költésbe kezdő párok és a kirepülő fiókák száma is jelentős éves ingadozást mutat. Pocokgradációs években (évtizedenként néhány alkalommal bekövetkező robbanásszerű állománynövekedés) az alföldi területeken élő ölyvek szinte kizárólag (70-90%-ban) rágcsálókkal táplálkoznak, nagy hasznot hajtva ezzel a mezőgazdaságnak. A pocokpopulációk összeomlásakor a síkvidékeken is megnő az alternatív zsákmányfajok gyakorisága, amelyek egyébként a hegyvidéki területeken minden évben nagy részét teszik ki a tápláléknak. Így a területtől és az időszaktól függően rovarok, kétéltűek és hüllők, vagy kisebb testű madarak is meghatározó részét képezhetik a tápláléknak, de a kisemlősök aránya ilyenkor is jelentős marad (20-40%).
Egy kifejlett mezei nyúl vagy vadlúd túl nagy zsákmány a "könnyűsúlyú" egerészölyvnek,
ezek tetemeit azonban előszeretettel fogyasztja ez a nem vonuló faj, különösen a téli
ínség idején. Az elhullott állatról felrebbenő madarat könnyű a zsákmány elejtőjének
tekinteni, holott ez a legtöbb esetben nem fedi a valóságot (Fotó: Csonka Péter).
A legfőbb vád, amellyel az egerészölyveket illetik, hogy jelentős kárt tesznek az apróvadállományban. Nem kétséges, hogy az egerészölyvek alkalmilag fácáncsibéket, kisnyulakat is elfogyasztanak, azonban az ölyvek, és általában a ragadozómadarak negatív vadgazdálkodási hatása egyértelműen megkérdőjelezhető, ha figyelembe vesszük a(z alábbi), tudományos kutatásokkal alátámasztott és publikált tényeket (táplálkozáselemzés 1., táplálkozáselemzés 2., táplálkozáselemzés 3.):
- Az apróvadfajok aránya az ölyvek táplálékában általában 1-5% között változik, és még a legpocokínségesebb években és a legjobb apróvadas területeken sem haladja meg a 15%-ot.
- Rengeteg apróvad pusztul el a mezőgazdasági munkák miatt, amelyet az ölyvek dögként találnak és fogyasztanak el, így a táplálékvizsgálatok során ez is „apróvadpusztításként” jelenik meg, hiszen a maradványok eredetét már nem lehet tisztázni.
- A táplálékelemzések során a nagyobb testű apróvadfajok maradványait lényegesen nagyobb valószínűséggel lehet megtalálni és darabszámra elkülöníteni, mint például a kisemlősök, kétéltűek vagy rovarok maradványait, így ez további túlbecslését okozhatja az apróvadfajoknak.
- Valamennyi állatfaj, így az apróvadak állományváltozását is az elterjedésüket, a pusztulási arányukat és a szaporodási sikerüket leginkább befolyásoló tényezők határozzák meg. Így amíg az agrár-élőhelyek természeti állapotának általános leromlását, az apróvadpusztító mezőgazdasági technológiákat és az apróvadak fő ragadozójának számító róka állományának növekedését nem tudjuk kezelni, addig értelmetlen a tizedrangú hatással rendelkező ragadozómadarakat emlegetni az apróvad-csökkenés mögötti legfontosabb háttértényezőként.
A vörös róka országos állománya jelentősen nőtt az elmúlt évtizedekben
(Fotó: Orbán Zoltán).
Természetvédelmi és gazdasági szerepe
Annak köszönhetően, hogy leggyakoribb ragadozómadarunk táplálékának messze túlnyomó többségét a mezőgazdasági kártevő kisrágcsálók, elsősorban a mezei pocok teszi ki, a faj sok-sok millió forint rágcsálóirtásra fordítandó költséget takarít meg a gazdáknak, az országnak. Ez az oka annak, hogy az Agrár környezetgazdálkodási program nem termelő beruházásokra vonatkozó támogatási rendszerében a rágcsálóirtó ragadozók "munkáját" segítő T-fa kihelyezés is szerepel. Arról nem is beszélve, hogy ez a biológiai védekezés nagyságrendekkel csökkenti a környezet rágcsálóirtószer-terhelését, ami a technológiai fegyelem gyakori be nem tartása mellett fokozott veszélyt jelent a vadászatilag jelentős apróvad állományra is. Az egerészölyv a legfontosabb fészeképítő ragadozómadár-faj Magyarországon, mert az általuk évről-évre épített fészkek olyan, saját fészket nem építő védett és fokozottan védett fajoknak szolgálnak nélkülözhetetlen tojásrakó helyül, mint: a kerecsensólyom, a kabasólyom, a vörös és kék vércse, az erdei fülesbagoly vagy az uráli bagoly.
Az egerészölyvek az agrárterületek ingyenes rágcsálóirtó napszámosai,
táplálkozásukkal akaratlanul is óriási, gazdaságilag is mérhető
hasznot hajtanak (Fotó: Csonka Péter).
Milyen veszélyek leselkednek az egerészölyvre?
A hazai egerészölyvekre valószínűleg a középfeszültségű elektromos oszlopokon elszenvedett áramütés jelenti jelenleg a legnagyobb veszélyt, amelynek következtében minden évben ölyvek ezrei pusztulhatnak el. A hazai oszlopok mintegy 5%-ának ellenőrzése során az elmúlt években több mint 4.500 áramütött madártetem került elő, amelyek között közel 800 (17%) egerészölyv volt, így ez a madárfaj volt a leggyakoribb regisztrált áldozat. Az áramütés különösen azokon a fátlan élőhelyeken jelent nagy veszélyt az ölyvekre és egyéb madarakra, ahol az elektromos oszlopok szolgálják az egyedüli kiülési lehetőséget.
Áramütött egerészölyv (Fotó: Pellinger Attila).
Az elektromos hálózat mellett a közúthálózat mentén is jelentős pusztulással találkozhatunk, hiszen az út mellett táplálkozó ölyvek gyakran esnek elütés áldozatául.Szintén komoly veszélyt jelent a ragadozómadarakra a közelmúltban elharapódzott illegális mérgezési hullám.
Az elmúlt években több mint 1.000 védett és fokozottan védett madár került elő nagyrészt szándékosan elkövetett mérgezések következtében, sajnos azonban a valós pusztulás ennek többszöröse, hiszen az ilyen esetek nagy részéről sosem értesülnek a természetvédelmi szakemberek. A megtalált tetemek között majdnem 300 (29%) egerészölyv volt, így itt is ez a faj volt a leggyakoribb áldozat.
Mérgezett egerészölyv (Fotó: Galgóczy Zoltán).
A fenti okoknál ugyan jóval kisebb gyakorisággal, de törvényi védelme ellenére rendszeresen előfordulnak lelövéses, fészekbe lövéses esetek is, amelyek hátterében rendszerint a faj már említett téves vadgazdálkodói megítélése van. Különösen jelentős veszélyforrást jelentene a faj állománystabilitására nézve az a törekvés, amely a „túlszaporodásra” és „károkozásra” hivatkozva több ragadozómadár-faj mellett az egerészölyvet is legálisan gyéríthetővé kívánná tenni, ami ellen az MME a lehető legtöbb fórumon felemelte és felemeli a szavát.
A gyérítés engedélyezése sok más ok mellett azért is lenne különösen veszélyes, mert a vadászok sokszor nem rendelkezek a nagy speciális gyakorlatot igénylő fajismerettel, így az egerészölyv lelövésének engedélyezésével nagy valószínűséggel számos más védett és fokozottan védett ragadozómadár is áldozatul esne.
Pékda a fajtévesztés veszélyére - balra törpesas, jobbra egerészölyv
(Fotók: Kovács András).
Védelem
A középfeszültségű oszlopok madárbarát átalakítása már három évtizede folyik az MME, az áramszolgáltató vállalatok és a Vidékfejlesztési Minisztérium (illetve a környezetvédelemért felelős elődeinek és területi szerveinek) közreműködésében, azonban becsléseink szerint csak a hazai hálózat mintegy ötödét sikerült ezidáig madárbaráttá alakítani.
2010 júliusára készült el az MME konfliktuselemzési kiadványa,
ami itt tölthető le >>
A madarak áramütése elleni küzdelemhez továbbra is nélkülözhetetlenek a terepen gyűjtött elhullási adatok, hiszen csak ezek segítségével határolhatjuk be a legveszélyesebb szakaszokat és a madárpusztítás mértékének ismeretében lobbizhatunk hatékonyan a madárbarát átalakítások gyorsítása érdekében!
A mérgezések elleni hatékonyabb fellépés feltétele, hogy a természetvédelmi szervezetek tudomást szerezzenek az ilyen illegális cselekményekről. Ebben az esetben az MME és az együttműködő szervezeteink azonnal feljelentést tesznek a rendőrségnél, és szakértőként segítjük a nyomozást.
Az egerészölyvvel kapcsolatos vadgazdálkodói ellenszenvet, a faj túlszaporodásáról és táplálkozási szokásairól elterjedt téves információkat csak tudományosan alátámasztott tényekkel lehet cáfolni. Az MME partnereivel célzott kutatásokba kezd, hogy a faj állományviszonyait, táplálkozási szokásait és az apróvadakra gyakorolt hatásának valódi mértékét tisztázza. Ezekkel a tudományos adatokkal biztosítani szeretnénk, hogy az egerészölyv és az összes többi ragadozómadár-fajunk törvényes hazai védettsége ne csorbulhasson, amelyre egyébként nemzetközi természetvédelmi egyezmények is köteleznek minket.
Az egerészölyvek előfordulását jelentősen csökkenti az alföldi területeken, ha nincsenek kiülésre, fészkelésre alkalmas fák a környéken, hiszen a faj előszeretettel vadászik leshelyről, és kizárólag fákon tud költeni. Ha Ön gazdálkodó, „használja” az egerészölyveket a rágcsálók elleni védekezésre! Helyezzen ki T-fákat a földjére, illetve ültessen fákat, mezővédő erdősávokat a terület szélére, hogy tudjanak hol megtelepedni (fészkelni, pihenni, éjszakázni) a ragadozómadaraknak!
Horváth Márton - Orbán Zoltán