Mesterségesen keltetett parlagisas-fióka örökbe adása vadon élő saspárhoz

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság (KMNPI) dévaványai Túzokvédelmi Állomásán kikelt a tojásból egy parlagisas-fióka május 4-én. A tojást tíz nappal korábban egy elhagyott fészekből mentették ki a nemzeti park munkatársai. A nyolcnapos fiókát május 13-án pótszülőkhöz helyezték ki a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI) és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) munkatársai a jászsági Sasközpont közelében.

A KMNPI is részt vesz a HELICON parlagisas-védelmi Life+ programban, melynek keretében Dévaványa térségében egy parlagisas-pár fészkét őrizték önkéntesek segítségével. Sajnos a költés nem volt sikeres: az önkéntesek április 24-én jelezték, hogy nem látják a tojót a fészek környékén. A KMNPI munkatársai az előírt várakozási idő után kivették a fészekben lévő két tojást és beszállították azokat a dévaványai Túzokvédelmi Állomásra, ahol rögtön a keltetőbe kerültek. A két tojás közül az egyik „kelésgyengének” bizonyult és elpusztult benne a fióka, a másikból viszont május 4-én egy egészséges fióka bújt ki, aki a „Kelemen” nevet kapta. A Túzokvédelmi Állomáson a korábbi években – az országban egyedülálló módon – már négy parlagisas-fiókát sikerült kikeltetni és felnevelni a szakembereknek.

Pótszülőnek egy olyan jászsági sasfészket választottak ki a szakemberek, ahol feltehetően az egyik madár terméketlensége miatt már több éve nem kelt ki fióka, így egyedüli fiókaként nagy esélye lesz a túlélésre. A fészket itt is önkéntes sasőrök figyelik egészen a fióka júliusi kirepüléséig.

A kihelyezés reggelén „Kelemen” kiváló egészségi állapotban érkezett a Sasközpontba, hála a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szakembereinek. A madár a sajtó megjelent képviselői előtt alaposan jóllakott, majd ezt követően kiszállították a kiszemelt közeli fészekhez, amihez a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa mászott fel. A fészekben a vártnak megfelelően két záptojás volt, amiket a KMNPI tojásvizsgáló berendezésével is megvizsgáltak. Mindkettő halottnak bizonyult; a szülőmadarak több éve tartó terméketlensége miatt valószínűleg nem is volt bennük élő embrió. "Kelement" az egyik tojással együtt tették be a fészekbe, a másik tojást vizsgálati célból elszállították.


"Kelemen" bemutatkozik a sajtó képviselőinek, ...


... majd elfogyaszt némi biztonsági tartalék táplálékot, ami jól fog jönni a fészekben töltött
első órákban.


Várakozás ...


... és kihelyezés a fészekbe.


Záptojásvizsgálat (Fotók: Horváth Márton).


"Kelemen" immár a fészekben, mellette az egyik visszahelyezett záptojással
(Fotó: Juhász Tibor).

Az MME munkatársai azonnal megkezdték a fészek távolról történő őrzését és örömmel tapasztalták, hogy a visszahelyezést követően 15 percen belül a tojó madár beszállt a fészekre és el sem ment azóta onnan. Kicsivel később a hím is meglátogatta az új jövevényt. A látottak alapján „Kelemennek” ugyan akkora esélye van a sikeres felnövekedésre, mintha a keltető helyett a fészekben kelt volna ki a tojásból.

Ilyen nagy kapacitásigényű mentési akciót elsősorban azoknál a fokozottan veszélyeztetett madárfajoknál szokás alkalmazni, melyek állománya olyan alacsonyra csökkent, hogy szinte minden egyed nélkülözhetetlen a faj megmaradása, genetikai változatosságának megőrzése szempontjából.

A módszer talán legmegdöbbentőbb alkalmazási területe az egyes sasfajoknál, Magyarországon a békászó sasnál jelentkező „káinizmus” jelenségének kiküszöbölésére, a fiókák számának megduplázása. A „káinizmus” azt jelenti, hogy a többnyire kétfiókás fészkekben az erősebb fióka elnyomja kisebb testvérét, aki a táplálékhiány következtében hamarosan el is pusztul. A természetvédelmi szakemberek rájöttek arra, hogy ez a „testvérgyilkossági” időszak rövid ideig, mintegy két hétig jellemzi csak a madarakat. Ha erre az időszakra az erősebb fiókát kiveszik a fészekből, mesterségesen nevelik, majd visszateszik a fészekbe, akkor a testvérek már békésen megférnek egymás mellett és egy helyett két fiókát van esélye reptetni a saspárnak.

A mostanihoz hasonló esetek azért is nagyon fontosak, mert ezekből a természetvédelmi szakemberek rengeteget tanulnak a tojások keltetéséről, a fiókák gondozásáról, a visszahelyezés és utánkövetés technikáiról. Az így megszerzett, és a szakirodalmakban megosztott ismeretek nélkülözhetetlenek más, még veszélyeztetettebb fajok globális megmentésében is.

Horváth Márton - Orbán Zoltán

Zoom Kobe XIII ZK13

Copyright 2003–2019. Budapest – imperialeagle.hu – All Rights Reserved