English
Magyar
A parlagi sasokat nem csak a mérgezés és egyéb illegális emberi tevékenységek veszélyeztetik. Ez a nagytermetű ragadozó más madárfajokhoz hasonlóan igen érzékeny a zavarásra, különösen a költési időszakban. Sajnos ebben a kritikus periódusban akár a már lerakott tojásokat is elhagyják, amennyiben nem érzik biztonságban a fészket. Emiatt a fiókák kikeléséig a faj megőrzésével és kutatással foglalkozó kutatók is csak nagy távolságból, erős nagyítású távcsövekkel figyelik a sasok viselkedését.
Emberi zavarás történhetett egy parlagi sas fészeknél Heves megyében a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság területén ahol egy, a park munkatársai által jól ismert fészekben a szülő egyedek láthatóan kevesebbet tartózkodtak a kelleténél külső körülmények hatására. A természetvédelmi szakembereknek végül úgy döntöttek, hogy megpróbálják megmenteni a fészekben feltehetően még életben levő sastojást. A helyére berakott azonos méretű fa-tojásra a sas szülők visszajártak. A sors iróniája, hogy két héttel később egy erős szélvihar a fészket a fatojással együtt lefújta. (A szél erősségére jellemző, hogy a BNPI munkatársa több mint 20 méterre találta meg azt a fától, amire eredetileg épült). Így utólag a tojás, és ezen keresztül a fióka mentése mindenképp szerencsés volt!
Czifrák Gábor, a Körös- Maros Nemzeti Park Dévaványai
Területi Egység Túzokvédelmi Állomásán a keltetőből
kiveszi a kikelt parlagi sas fiókát. A Bükki Nemzeti Park
Igazgatóság működési területén lévő sasfészekből kellett
kivenni a tojást. A fiókát kéthetes korában egy másik fészekbe
fogják visszahelyezni, hogy egy vadon élő parlagi sas pár
nevelje fel (Fotó: Nedeczky Gábor).
A parlagi sas tojást a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság dévaványai Túzokvédelmi Állomására szállították, ahol sikerült megállapítani, hogy a tojásban szerencsére még életben van az embrió.
A korábbi évek tapasztalatai alapján kialakított protokoll szerint eljárva a kikelés esélyei lényeges jobbak, mint akár néhány éve lettek volna. Az elsőre egyszerűnek tűnő kotlás sikere számtalan apró tényezőtől függ. A megfelelő hőmérséklet és páratartalom megtalálása / biztosítása mellett a tojások rendszeres, de nem túl gyakori forgatása is elengedhetetlen az embrió egészséges fejlődéséhez és a kikeléshez.
Végül két heti mesterséges költés után, 43 nappal a tojás lerakása után mintegy másfél napi küzdelem után kibújt a tojásból a fiatal parlagi sas. A Túzokvédelmi Állomás munkatársainak sokéves tapasztalatának köszönhetően a fióka hajlandó volt elfogadni a táplálékot, és sikerült túlélnie az első pár kritikus napot.
A tervek szerint nagyjából 2 hetes korában, mikor eléggé megerősödik, a természetvédelmi szakemberek visszaviszik a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság területére egy olyan fészekbe ahol egy másik hasonló korú fióka van. A korábbi évek tapasztalatai alapján a szülők elfogadják az adoptált fiókát és a kirepülésig megfelelően gondoskodnak róla. Az elmúlt években 3 esetben 4 fiókát helyeztek már vissza hasonló módszerrel és mindegyik esetben sikeres volt az akció.