English
Magyar
Március 27-éről 28-ára virradó éjszaka Emese és Hunor, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén fészkelő rétisas-pár három fiókája eltűnt a fészekből. Mi okozhatta az eltűnésüket, ragadozó vagy ember?
A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálatának tagjai a rétisas-fiókák eltűnését követően néhány órával megjelentek a helyszínen. Emberi jelenlétre utaló jeleket: gumiabroncs- és lábnyomokat a talajon, mászásnyomokat a fán, bármilyen árulkodó nyomot a fészekben nem találtak. Ennek alapján – éjszakai felvételek hiányában – azt valószínűsítik, hogy a fiókák pusztulását nyest okozta. Erről kérdeztünk néhány, a témában járatos terepi szakembert:
Dr. Horváth Mártont, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) fajvédelmi csoportvezetőjét;
Dr. Csorba Gábort, a Magyar Természettudományi Múzeum megbízott tudományos főigazgató-helyettesét;
Tihanyi Gábort, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálatvezető-helyettesét, a Hortobágy Természetvédelmi Tájegység vezetőjét;
Dr. Tóth Máriát, a Magyar Természettudományi Múzeum főmuzeológusát;
Stodulka Gábor természetfilmes, biológia-földrajz szakos tanárt, a Természetfilm.hu Tudományos Filmműhely munkatársát.
Mit lehet tudni arról, hogy a rétisas költések hány százalékban sikeresek? Előfordult már korábban is hasonló eset?
HM: Rétisasok esetében a költések mintegy negyede hiúsul meg különböző okokból. Nem gyakori eset egy ilyen nagy termetű madár esetében a fészkek ragadozó általi kifosztása, de azért valószínűleg minden évben előfordul, még ha nem is tudunk róla.
TG: Az általunk ellenőrzött pároknál (napjainkra 25–30 pár a HNPI működési területén) az utóbbi 10 évben a költések átlag 70-80%-a sikeres. Minden évben van néhány pár, melynek megsemmisül a fészekalja. Rétisasnál nem emlékszem, hogy bizonyítottan nyest miatt ment volna tönkre a költés, az is igaz viszont, hogy a meghiúsulás oka legtöbbször nem állapítható meg. Más fajoknál, mint például a kék vércséknél, a nyest predációja közismert és több tájegységünkben is előfordult az elmúlt években.
A rétisaspár és a három fióka napokkal az esetet megelőzően (Kép: filmjungle.hu).
Aki látott rétisast közelről, és tapasztalta, milyen hatalmas madár, az nehezen tudja elképzelni, hogy milyen Magyarországon honos ragadozó meri egyáltalán megközelíteni a sasfészket, a támadásról már nem is beszélve? Mennyire képesek ezek a madarak éjszaka, sötétben megvédeni a fiókáikat?
HM: A nyestek gyakran a fészekanyagon átfúrva jutnak a ragadozómadarak tojásaihoz, amelyek hiába nagyobb testűek, egy alulról érkező éjszakai támadás esetén nagy valószínűséggel elhagyják a fészket. Személyesen egy esetben voltam olyan rétisas-fészeknél, amelyet nyest foszthatott ki, amit a nyomok (ürülék a fészekben) mellett az is alátámasztott alá, hogy az eset után láttuk is ezt a kisragadozót a fészeknél. De a nyest mellett például a sasokhoz hasonló testméretű uhu támadása sem zárható ki, amelynek szinte valamennyi európai nappali ragadozómadár szerepel a tápláléklistáján, mivel éjszaka hatalmas előnyben van velük szemben, ráadásul táplálék konkurensei is ezek a fajok.
TG: Ezt nem tudjuk, mert Magyarországon ilyen tapasztalatok a szabad természetből – tudomásom szerint – még nem állnak rendelkezésre. A kamera telepítésekor annak érdekében, hogy ne zavarjuk a madarakat, úgy döntöttünk, hogy kikapcsoljuk az infrát. A sasok költése a prioritás, a közvetítés csak a második helyen lehet. Azóta tudomásunkra jutott, hogy az USA-ban több fehérfejű rétisas (Haliaeetus lecocephalus) fészeknél működik infrás kamera, ami látszólag semmilyen zavarást nem jelent, a költések sikeresek.
CSG: Nappali ragadozóként ez a képességük éjjel összemérhetetlenül gyengébb.
TM: A nappal aktív állatok éjjeli pihenésük során ugyan részlegesen éberek, de mindenképpen nehezebben tájékozódnak, könnyebben megriadnak. Amennyiben a sasszülők éjjel nem maradnak a fészken, azt vélhetően nem is tudják megvédeni.
SG: Egy alapvetően nappali életmódot folytató ragadozó és egy éjszakai életmódhoz alkalmazkodott vetélytársa közötti harc kimenetelét nem elsősorban a testméret határozza meg. Kiszolgáltatott helyzetben, amikor épp a küzdelemben fontos érzékelésben kerül hátrányba, érthető a menekülés az első ránézésre erősebb fél részéről.
A természetvédelmi őrök nem találtak sastól származó vért, se tollakat, se testmaradványokat. Milyen ragadozóra vall a nyomok hiánya?
TG: Ilyen esetben szakmailag elsősorban héja, uhu, nyest vagy nyuszt jöhetett szóba. A fiókák még nagyon kicsik voltak, így a szülő folyamatosan mellettük volt, ezért a héja – mint nappali ragadozó – támadását kizártuk. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy éjjel tűntek el a kicsik. Uhu – ismereteink szerint - nem él a környéken, pláne nem fészkel. Talán 3–4 megfigyelési adata van a Hortobágyról összesen. Nyest és a nyuszt él a területen. Előbbi jóval gyakoribb, bár az utóbbi is elő-előkerül. Mindkettő jól mászik fára, a lombkoronában fáról fára ugrani is képes, vérmes ragadozó. Ezek valamelyike a legvalószínűbb elkövető.
CSG: Olyanra, amelyik elvitte a fiókákat, és nem helyben fogyasztotta el – bármelyik ragadozó ezt tette volna az adott helyzetben.
TM: A nyest ugyan potenciális fészekragadozó, de három fiókát élve valószínűleg nem tud elvinni nyomok nélkül, vérnyomok, tollak maradtak volna az elejtés után. Emellett a nyest leginkább a tojásrablás mestere, azt néha helyben elfogyasztja, de tyúktojás méretig a szájában nyomtalanul el is tudja vinni. Szóval nyilván nem zárható ki a nyest, de más ragadozó (pl. bagoly) szerintem valószínűbb.
HM: Bármilyen ragadozó is volt, valószínűleg egyben vihette el a fiókákat és feltételezhetően az utódait táplálhatta vele.
SG: Véleményem szerint ez egy éjszakai ragadozó madárra utal, de a nyesteknél is gyakori, hogy a megszerzett táplálékot magukkal viszik és csak távolabb fogyasztják el. Azt már saját szememmel is láttam, hogy egy nyest tojást rabolt egy fán levő fészekből, és csak lent a földön ette meg.
Sokan azt feltételezik, hogy a fiókák nem pusztultak el, hanem az állatcsempészek kezei közé kerültek. Létezik olyan, hogy sasfióka-kereskedelem? És ha igen, kik és milyen célra keresnek ilyen madarakat?
HM: Szerencsére az elmúlt három évtizedben nagyon ritkává vált a fiókák kereskedelme, mivel nagyon nagy a lebukás veszélye és komolyak a büntetések (több évig terjedő börtönbüntetés), illetve nincs rá felvevő piac sem. Az elmúlt 15 évben mindössze három esetről tudunk, amikor sasfiókákat elraboltak, viszont minden ilyen esetben egyértelmű nyomai vannak annak, ha valaki megmássza a fészkes fát, így ez ebben az esetben kizárható.
TG: Magyarországon elsősorban korábban létezett, és nem is kimondottan sasok kapcsán. Ez olyan fajok esetében lehetett releváns, melyek – adottságaik és életmódjuk miatt – solymászati célra szóba jöhettek. Amennyire tudom, a rétisas nem ilyen faj, hiszen nagymértékben fogyaszt tetemeket, valamint fő táplálékai közé a hal, a teknős és a vízi szárnyasok tartoznak. A korabeli leírások főleg sólymok fészekaljainak kirablásáról szólnak . A sasok közül a szirti sas az a madárfaj a Nyugat-Palearktiszban, amely solymászatra alkalmas, a rétisas nem igazán az.
SG: Vannak olyan országok, ahol komoly kereslet van ragadozómadarak iránt, de Magyarországon szerencsére már elég súlyos büntetés szabható ki az ilyen természetkárosításért ahhoz, hogy elvegye a kedvét ettől a bűnözőknek.
Az élő közvetítés révén többen tudtak a fészekről, mint eddig bármikor. Ön szerint ez előnyösen vagy hátrányosan befolyásolja a madarak költését?
TG: A fészek helyét soha, így most sem közöltük, ez nem kapott nyilvánosságot. A madarak költése szempontjából a jóval korábban kihelyezett kamera semmiféle problémát, zavarást nem okoz, éppen ellenkezőleg, egy esetleges szélvihar esetén a fészekből kipottyanó fióka életét megmentheti a kamera által közvetített kép, hiszen azonnal a helyszínre tudunk menni segíteni! Emellett a ritka madarak mindennapjaiba történő bepillantás lehetősége szerintem újabb híveket szerzett a madárvédelem, természetvédelem ügyének.
CSG: Ha egy adott fészek esetében a kamera felhelyezése jelent is némi zavarást, hosszú távon – az élményeken, általános tájékoztatáson, szemléletformáláson keresztül – feltétlenül pozitív és hosszan tartó hatás van.
HM: Egyértelműen előnyösen, hiszen olyan pillanatokba enged valós idejű bepillantást, amelyeket nemhogy az átlagember, de még a kutatók sem láthattak a webkamerák megjelenéséig.
TM: A rejtett kamerás felvételek nélkülözhetetlen információkat nyújthatnak, a módszer már kifinomult annyira, hogy nem zavarja az állatok természetes viselkedését, így a költést sem.
SG: Védett fajoknál a bekamerázott fészkek helye nem publikus, a munkálatok során maximálisan figyelembe vesszük a természetvédelmi szakemberek utasításait, így a költést nem veszélyeztetjük. A nyilvánosság pedig a védett fajok megismerésén és elfogadásán keresztül pozitív hatást fejt ki, a bűncselekményeket is inkább megelőzi, mint serkenti.
Az élő közvetítés nézői közül többen látni véltek állatcsempészek jelenlétére utaló jeleket a felvételeken (fénycsíkok stb.), mások a rendőrség bevonását hiányolják. Ön szerint elégséges volt a helyszínelő munka, nem kellett volna mást is tenni?
TG: Véleményem szerint az adott természetvédelmi helyzetben a rendőrségi helyszínelés nem valószínű, hogy egyéb megállapításhoz vezethetne, hiszen mi – a mögöttünk lévő több mint száz fióka gyűrűzése miatt – a mászás, a fészek megközelítése tekintetében pontosan tudjuk, hogy egy emberi cselekmény esetében milyen nyomok lennének.
HM: Teljes mértékben elégséges volt. Mi is, akárcsak valamennyi ténylegesen természetvédelemmel foglalkozó szakember, hasonlóan járunk el minden ilyen esetben. Kizárt bármilyen összeesküvés-elmélet, hiszen ezen ritka ragadozómadár-fajok felmérésében és védelmében mintegy 500 elhivatott természetvédő dolgozik, így semmi nem történhet rejtve a színfalak mögött.
CSG: Nem hinném, hogy a HNPI felkészült és szakértő kollégáinál többre lett volna képes a rendőrség egy ilyen speciális ismereteket igénylő helyzetben. Véleményem szerint kizárható az emberi károkozás, vaksötétben nincs ember, aki ezt az akciót külön fényforrás nélkül meg tudná csinálni, márpedig az látszott volna a felvételeken. Hazai kisragadozóink közül a nyest, nyuszt természetes módon zsákmányol madárfészkekből (ez közhely), és ismertek külföldi adatok, hogy kisragadozók, felfedezvén egy nagytestű madár fészkét (vagy fészektelepét), potenciálisan jelentős mennyiségű táplálékkal, visszajárnak ugyanazon helyre.
SG: A rendőrség bevonása egy bűncselekmény alapos gyanúja esetén indokolt, ebben a helyszínt átvizsgáló természetvédelmi őrök hoznak döntést a látottak alapján. Most nem láttak semmi olyat, ami ezt indokolta volna.
TM: Szőrszálakat, szőrcsomókat kerestem volna, melyek alapján esetleg meghatározható a ragadozó emlős.
Mit lehetne tenni azért, hogy a jövőben a sasfiókák biztonságban felnevelkedjenek, és hogy el lehessen kerülni a hasonló eseteket? Milyen szerepet játszik ebben az élő közvetítés, miben lehet fejleszteni a jelenlegi rendszert?
TG: Tudomásul kell venni, hogy a természetben nem minden világot látott élőlény éri meg az ivarérett kort, tehát mindig lesznek tönkrement költések! A bekamerázott fészek fájának törzsére egy fémgallért szeretnénk feltenni, mely megakadályozza a menyétféle ragadozók feljutását is. Gondolkodunk azon is, hogy a következő szezon előtt lecseréljük a kamerát és infra segédfényt is igénybe veszünk, ami lehetővé teszi az éjszakai közvetítést is.
TM: Mivel mind a ragadozók, mind a rablók veszélyeztethetik a sasok fiókáit, így a szigorú ellenőrzésen kívül a megelőzés is fontos lenne a későbbiekben, például: a megközelíthetőség megnehezítése a talajszint felől (rácsok, drótok, ágak); szőrcsapda, nyomcsapda, melyek segíthetnek a próbálkozók azonosításában; fontos, hogy a felvételen ne látszódjon olyan táji részlet, jellegzetes fa, mely alapján a területet be lehet azonosítani; érdemes lenne megoldani, hogy éjszakai felvételek is készülhessenek.
HM: Semmilyen módon nem lehet a hasonló természetes jelenségeket elkerülni egy zárt erdőben költő fajnál. Ritkán megesnek ilyenek, de ez nem befolyásolja a faj túlélését, ez a pár a következő évben remélhetőleg majd sikeresen költ. Természetesen ha éjszakai felvételeket is tud készíteni a kamera, az segít rekonstruálni az eseményeket, de a fiókák megmentésére akkor sem lett volna lehetőség.
SG: A fészek környékén a talajszintet is megfigyelő kamera egy bűncselekmény elkövetőinek azonosításában segítséget nyújthat, a kamerák felszerelésekor a faágakat el lehetne látni olyan szerkezettel, ami megakadályozhatja a nyestek feljutását, de ez komoly beavatkozás a természet rendjébe, a védett fajok jelenlegi helyzete ezt nem indokolja.
CSG: Az, hogy madárfészkek pusztulnak el, természetes dolog, képtelenség minden fészket megvédeni.
Molnár Attila Dávid
Természetfilm.Hu Tudományos Filmműhely
Utóirat: Az esetet követően két héttel a szintén Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság területén levő, éjszakai felvételre is képes kamerával felszerelt parlagisas-fészekben, az oda beköltöző vörös vércsék első tojását bizonyítottan egy nyest vitte el. Erről részletesen olvahat itt >>